Szeret, de mégis bánt

Bátorkodom új témát nyitni. Már csak azért is, mert ha a testunkkel tudunk torodni, a szívunkre is vigyázni kell. Nekem régi tapasztalatom, hogy ha másnak elmesélem a gondom, jobban érzem magam, mert rendkívul megkonnyebbul a szívem, onbizalmat kapok, életerot. Csak hát sokszor az ember inkább hallgat, mert nincs kinek istenigazábol panaszkodni. 16 éve házasságban élek, remek férjem, 2 szép gyermekem van. Példás házasságnak mondják a kívulállók. És mégis hányszor betelik a pohár, hányszor csapódik az ajtó, hányszor sírnak a szemek. És hol lehet errol nyugodtan beszélni? Hát itt Veletek. Hát akkor segítsunk magunkon, vígasztaljuk egymást, hadd legyen rózsaszínubb az életunk. Máris jobb lett a kedvem, mosolygok és várom a hozzászólásokat.
Puszi mindenkinek.